2005. június 23., csütörtök
13:25:29 - Megindító közhelyek
Nehéz lenne megmondanom, hogy az apablog
mihez áll közelebb: egy pszichoterápiás gyakorlat "szabad ötletek
jegyzéké"-hez vagy egy oszkárgyanús hollywoodi családi édeskeser
forgatókönyv-kivonatához. Ugyanilyen nehéz megítélni, a blogger
ösztönösen és őszintén ír-e olyanokat, hogy az emberekből éles érzelmi
reakciókat vált ki (mutatják a hozzászólások), avagy mindezt előre
elszánt írói fondorlattal teszi. Bárhogy is, az elvált szülők
egyikeként kislányát nevelő papa feljegyzései mindeképpen messzebb
mutatnak egy szokásos önkitárulkozásnál, s a kicsi szájába adott
bölcselmek is többek gyerekszáj-szellemességeknél. És bár a hollywoodi
"Szeretlek, Papa! - Én is szeretlek, kicsim!"-szerű közhelyeken
értelmes ember már nem tud meghatódni, a naplóban ezeken kívül is
akad számos megindító epizód, megfigyelés, beszédidézet. Meg poénból is
akad nem egy. A kislányával például elég nehéz barkochbáznia a papának.
Ennek oka ugyanaz, mint amit a már elterjedt viccben válaszolnak naiv
rácsodálkozásunkra. Miért nem lehet József Attilával barkochbázni? Mert
mindig csak a mamára gondol.