2005. június 28., kedd
14:44:30 - Írószületés élőben
Aki ismer, az tudja, hogy én nagyon szeretem a filozófiát és a szépirodalmat. Ezért örülök, ha olyan bloggal találkozom, ahol a kettő összeér, mint azok az utak, amiről Pataki Attila szokott énekelni nagyon szívbemarkolóan. Egy ilyen bloggal való találkozás nagyobb öröm számomra, mint amikor a fogaim és a nyelvem a nyálam segítségére sietve győzedelmeskedik a számban összecsomósodott instant badipor elleni küzdelemben. Úgy érzem, hogy ennek a blognak a szerzője tudatalatt John Locke angol filozófushoz állhat a legközelebb, bár gondolatainak struktúráiban olyan szilikonszociológusok hatásai is fellelhetők, mint a méltán híres P. Anderson. Mindennél már csak az a felemelőbb, amikor a Gondolkodó Ember a blogon keresztül tudósít arról a pillanatról, amikor mások rádöbbentik valódi énjére. Ezek ritka pillanatok, ezért érdemes szöveghűen idéznünk e katartikus sorokat: "És ami mindezeket összességében überelte, az anyám véleménye volt a könyvemről. Délután hazajöttem, leültem a gépem elé. Kinyomtattam egy fejezetet, gondoltam most már itt az ideje, hogy anyámat is beavassam az eddig írottakba. Tudni kell róla, hogy világ életében falta a könyveket, nagyon jó stílusérzéke van, ráadásul kegyetlenül őszinte. Odaadtam neki, félve, hogy olvassa el, lesz, ami lesz. Néhány perc múlva megállt a nappalim ajtajában, kezében a papírokkal, és csak annyit mondott mosolyogva, hogy "Író lett a kislányomból"